Születésnapi levél– Valcz (Vallai) Péternek
Valcz (Vallai) Péternek
Mond, miért menjünk a Rudasba? Ugyan „régi fényében” ragyog, DE a belbecs… Hogyan magyarázzam meg a lányaimnak Petri verseit, amelyeket – sokadmagammal együtt - TE értettél meg velem… Petya, van még értelme az ÉS vacsoráknak nélküled… (Kadelka Lászlótól)
Megkésett születésnapi levél

Drága Petya!

A Rudas nedves-gőzében dumáltuk a legjobbakat. S, amikor ott megkértelek, írnál-e születésnapi levelet egy bizonyos rendezőnek, örömmel megtetted. Majd elmúlván a Te aktuális szülinapod, rezignáltan jegyezted meg: nekem senki sem ír?! Akkor azt mondtam, hogy Neked még arrébb van a nullára, vagy ötre végződő évszám…

 
Aztán most tessék, pont november 7-én, Rezső napján – évtizedekig nem volt nekik névnapjuk, az ismert okból -, az apám névnapján. Petya többször megbeszéltük, hogy lassan a Rudasba sem mehetünk, mert már alig van kivel beszélgetni. A Karinthy Cini nyitotta a sort, aztán a Bubik Pista maradt távol, Puskás Öcsibácsi sem fogadja a hódolók hadát, Halász Péter nem szidja már az aktuális politikusokat, Mádl professzor úr sem tart kultúrtörténeti előadásokat a kis-langyosban, Móna Pista is „átigazolt” és, hogy az öttusánál maradjunk, mindannyiunk „Oroszlán”-ja sem mesél a legutóbbi kaszkadőr kalandjairól – és most TE is…

Bereményi még időnként előfordul, de amióta színházigazgató, inkább regényt ír dráma helyett. Mond, miért menjünk a Rudasba? Ugyan „régi fényében” ragyog, DE a belbecs…
Hogyan magyarázzam meg a lányaimnak Petri verseit, amelyeket – sokadmagammal együtt - TE értettél meg velem…
Petya, van még értelme az ÉS vacsoráknak nélküled…

Miért hoztál ilyen helyzetbe minket?!

(Valcz - Vallai Péter 1946. 11. 25. - 2012. 11. 07.)

2012-11-24 16:02:00