Istokovits Kálmán festőművész kiállítása
Pécsi Kisgaléria, 2010. január 8. – február 7.
A Pécsi Galéria, egy méltatlanul elfelejtett Istokovits Kálmán (fotó) festőművész tárlatával indítja, a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa idején programsorát. Köszöntőt mond Dr. Révész Mária, Pécs Kulturális Bizottság Elnöke és Dr. Marenics János Siklós polgármestere. A kiállítást megnyitja Dr. Pandur József művészettörténész, festőművész. Közreműködik: a Siklósi „Dolce” Hegedűegyüttes.
Istokovits Kálmán - önarckép (olaj)
 
Istokovits Kálmán festőművész (Siklós, 1898. 09. 02.–Budapest, 1990. 09. 21.)
A Siklóson született festőművész bécsi és milánói tanulmányait követően 1927-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Csók István, Rudnay Gyula és Dudits Andor tanítványaként végzett.
A szülővárosának ajándékozott nagyszámú olaj, akvarell és tojástempera képeiből láthat most a közönség egy ötven darabos válogatást, tájképet, aktot, portrét. Olyanokat, amelyek jól illusztrálják az Istokovitsra jellemző festői sokszínűséget, érzékenységet, rajzi biztonságot, egészen különös kompozíciós készséget. Nem volt véletlen tehát, hogy már pályája korai szakaszában óriási sikereket aratott, Balló Ede- és Zichy Mihály –díjjal, Budapest rézkarc, fametszet és vízfestmény díjával tüntették ki. Tagja volt a Benczúr Társaságnak, a Magyar Akvarell-és Pasztellfestők Egyesületének valamint a Magyar Arcképfestők Társaságának. Bár művészetére nagy hatással volt az olasz neoklasszicizmus nem szolgai módon használta, hanem ötvözte egyéni kifejező eszközeivel.

Hölgy legyezővel (tempera)
 
Igazi sikereit nem portréival, zsáner- és tájképeivel aratta, hanem főleg vallásos és történelmi tárgyú képeivel, de a most bemutatott művek egy sajátos betekintést engednek abba a különös, varázslatos világba, amelyet a festőzseni képein megjelenített. Illusztrációival jelent meg Párizsban, francia nyelvű kiadásban Arany János Toldi estéje (1937), Herczeg Ferenc Bizánca (1938).
Kompozíciói, a portré alanyok arckifejezései, testhelyzetei, a környezetükkel sajátos viszonyban megjelenített emberi alakok sokszor magukban hordozzák a művész sajátos, egyéni ízű humorát,más esetben egy-egy szituáció drámaisága csak a kép egészének megismerése, befogadása után lesz érzékelhető.
Míg portréi figuráiban nézőként megérezhetjük a mester viszonyát a modelljeihez, addig tájképeiben,bibliai és történelmi tartalmú alkotásaiban úgy láttatja meg a lényeget,hogy közben a szemlélő feloldódik a felületek szépségében, az ecsetvonások finomságában és magas fokú formakultúrájában.

Paksi kompkikötő (akvarell)
 
Külföldi sikerei többnyire itáliai tárlatokhoz fűződtek, de eljutottak alkotásai Amerikába és Japánba is. Egy olajképét a római Galleria Moderna vásárolta meg, Rómában és Velencében három rézkarca az olasz király tulajdonába került. „Komédiások” című munkáját az Uffizzi őrzi Firenzében, de a Magyar Nemzeti Galéria, a Fővárosi Képtár, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a bajai Nagy István Képtár is rendelkezik egy-egy képével.

Szekéren (olaj)
 
Egyéni kiállítások


1925 • Nőegylet, Pécs
1927 • Magyar Rézkarcoló Műhely, Budapest
1928, 1932 • Vigadó, Pécs
1929 • Kultúrház, Szombathely
1932 • Ernst Múzeum, Budapest
1935 • Nemzeti Szalon, Budapest
1939 • Műterem, Budapest
1940 • Műbarát [Huszár Imrével]
1943 • Műbarát [Búza Barnával] • Alkotás Művészház • Műbarát [Cser Károllyal]
1947 • Szalmássy Galéria
1949 • Ernst Múzeum, Budapest
1955, 1957, 1983 • Csók Galéria, Budapest
1980 • Iskola Galéria, Budapest
1991 • Vár, Siklós
1992 • Hadtörténeti Múzeum, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások

1925, 1927, 1931, 1934, 1936 • Ernst Múzeum, Budapest
1926 • Egyházművészeti kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
1930 • Szent Imre kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1931 • A római Magyar Intézet ösztöndíjas művészeinek első kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1934 • XIX. Velencei Biennálé, Velence
1934-től Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1935 • A Magyar Akvarell- és Pasztellfestők Egyesülete jubileumi kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1936 • XX. Velencei Biennálé, Velence
1938 • 88. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest
1950-től Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1952 • A szolnoki mûvésztelep..., Ernst Múzeum, Budapest
1954 • Hat festőművész kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1955 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest
1957 • Tavaszi Tárlat, Műcsarnok, Budapest
1960 • A felszabadult Budapest művészete, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1977, 1978 • A 75 éves Szolnoki Művésztelep Jubileumi kiállítása, Damjanich János Múzeum, Szolnoki Galéria, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1983, 1984 • Római iskola I., II., Keresztény Múzeum, Esztergom.

Köztéri művei

A pálos rend története (freskó, Budapest, Központi Szeminárium).

[ Gamus Árpád ] 2010-01-07 13:02:00