Marton Mária: Az öröm ujjhegyén - Csukás Istvánnal
Marton Mária termékeny író, ebben az évben már második kötete jelent meg. Ezúttal Csukás Istvánt ismerhetjük meg – aki egy napon született Andersennel -, általa, alaposabban, tényszerűen. A legendás Békéstarhos-tól, Sztálinvároson és a jogi karon át, a Fiatal Művészek Klubján keresztül, a Kossuth-díjig. Süsütől, a Göncölszekér rúdjának utolsó csillagáig.
(…)”1936. április 2-án, és mostanában vettem észre, hogy egy napon születtem Andersennel. Mióta ezt tudom, viccesen-tréfásan sokszor mondom: ez Isten ujja. Véletlen egybeesés, de mégis, jellemzőnek vagy érdekesnek tartom.
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, meg arra a korra, a sok nyűglődésre, sok keserves évre, akkor jó érzések töltenek el, hiszen a döntő dolgokban szerencsém volt. Ilyen szerencsének érzem azt is, hogy hova születtem. Apám kovácsmester volt, ami azért érdekes, mert egy nagy udvarban volt a műhely. Mellette állt a barátjának a műhelye, ugyanabban az udvarban. A kedves szomszéd kerékgyártó volt, ő csinálta a kereket, apám meg csinálta a vas részeket. Kisújszálláson ez a nagy udvar egy kaszinó is volt. Mert az emberek akkor is bejártak, ha nem kellett lovat patkoltatni. Bejártak beszélgetni. Arra emlékszem, a vizesvödörben mindig hűlt a szóda és a bor. Fröccsöztek, miközben nagy vasrostán kukoricát pattogtattak. Élmény volt őket látni és hallgatni: ami a legfontosabb, a gyerekeket nem zavarták el.” (…)

 
A KOVÁCS

Mázsás kalapácsod még mindig emelgeted,
dalolsz közben, mint régen, s az üllő dalol veled,
hallgatom, míg serceg, pöröl a láng,
fehérre izzik a vas s szerteröppen a csillagvilág.

Szemem elé teszem kezem, alóla figyelek -
Segítetem volna, de nem akartad, hogy kovács legyek,
mindig mondtad, azért ütöd, formálod a vasat,
hogyha felnő, több legyen a fiad…

Gyenge is voltam, mindig csodáltam izmos karod,
tudtam, nem mondhatok ellent, ha te így akarod.
Most könyvek mellett ülök, bent egy álom sajog:
Formálnék vasat, izzó tűzön lelket – a fiad vagyok!

2009-12-30 06:02:00