Melis György (1923. július 2. – 2009. november 27.)
Elhunyt Melis György operaénekes, a magyar operajátszás egyik legnagyobb alakja; a Kossuth-díjas művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét 86 esztendősen, péntek hajnalban érte a halál. A Magyar Állami Operaház és az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyaránt saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
 
Melis György Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész az Operaház örökös tagja és mesterművésze, operaházi tagságának 60. évfordulója tiszteletére rendeztek ünnepséget november 4-én - a gyengélkedő művész távollétében - a Magyar Állami Operaház Székely Bertalan termében, a jubileum alkalmából bemutatták a most megjelent, róla szóló könyvet is. A 86 éves művészt Fischer Ádám főzeneigazgató – külföldi tartózkodása miatt - levélben köszöntötte. A főzeneigazgató hangsúlyozta: gyermekkora óta csodálja Melis Györgyöt, aki nemcsak kimagasló zenei tehetsége, gyönyörű, árnyalatokban gazdag hangja, hanem szerepformálása, tiszta szövegmondása révén is a magyar operajátszás páratlan egyénisége. Méltán állították róla a Magyar Állami Operaház megnyitásának 125. évfordulóján rendezett ünnepségeken, hogy a ház történetének csaknem fele hozzá, az ő alakításaihoz fűződik - írta Fischer Ádám.
1949. október 19-én Bizet Carmen c. operájának Morales szerepében láthatta Melis Györgyöt először a közönség a Magyar Állami Operaház színpadán.

 
Az Egy élet az operaszínpadon - Portré Melis Györgyről című kötetet szerzője, Winkler Gábor orvos, zenerajongó mutatta be. A könyv írója egy olvasmányos, minden részletre kiterjedő életrajzi könyvet állított össze a művészről személyes beszélgetésekből, korabeli kritikákból, újságcikkekből, illetve saját élményekből. A 200 oldalas kötetet igen gazdag képanyag illusztrálja.
A Tudomány Kiadónál megjelent könyvből kiderül, hogy Melis György a szarvasi tanyavilágban született és négy éves koráig csak "tótul" beszélt, magyarul csak ezután tanult meg. Szlovák paraszti családból származik (szülei: Melis Mihály és Szrnka Judit). A szarvasi evangélikus gimnázium után 1943-ban jött fel Budapestre, először a Műegyetemre járt, majd 1945 és 1951 között a Zeneakadémián tanult. A Magyar Állami Operaházba Tóth Aladár hívta próbaéneklésre, amelynek sikere után ösztöndíjas lett. Így lett a legszebben beszélő művészek egyike, aki saját díjat is alapított, amellyel azokat a pályatársait jutalmazza 1988 óta évente, akik hozzá hasonlóan szép kiejtéssel énekelnek.
1991 decemberében ünnepelték kétezredik operai fellépését, a Così fan tutteban.
Szálfa termete, csodálatos orgánuma a Szegedi Szabadtéri színpadán is sok ezer nézőt kápráztatott el.
Szerte Európában és a tengerentúlon is (Egyesült Államok, Mexikó) nagy sikerrel vendégszerepelt, legnagyobb külföldi sikereit Mozart Don Giovannijával aratta.

Díjai:

1954, 1957, 1973: Liszt Ferenc-díj
1962: Kossuth-díj
1967: Kiváló művész
1974: Kazinczy-díj
1986: Bartók-Pásztory díj
2003: A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal
2003: A Magyar Állami Operaház mesterművésze

[ k.l. ] 2009-11-27 08:02:00