Domingo és Vinnyogovina
avagy népünnepély az EKF előszele
Sikert aratott Placido Domingo és az Operalia fiatal operaénekeseinek fellépése Pécsett. Öröm, hogy 15-20 ezer ember mozdult meg a rendezvényre, mert a közönség zöme olyanokból állt, akiket kevéssé lehet rendszeres kultúrafogyasztónak nevezni. Mégis katasztrofális hatású egy-egy ilyen ingyenes gálaest. Mert nem létezik ingyenebéd?
Ott ácsorogtam a pécsi Séta téren, vagy Szent István téren, a Dóm térig nem jutottam el, mert a fél tízkor kezdődő koncertre a közönség már délután négy körül elkezdett gyülekezni. Még egy püspök szobrát is elszállították, hogy legyen helye a színpadnak. Csak az embereknek nem jutott elég hely, nem létezik olyan tér Pécsett, ami megfelelő lett volna erre a célra, úgy 8000 emberrel együtt nekem sem jutott hely a nézőtéren, hát jöttem-mentem a kivetítőt bámuló tömegben. Vajon mi indokolta 300 fős VIP-szektor létét egy ingyen-koncerten? A „VIPtelenített” közönség között láttam egy férfit, aki videózta a videó-kivetítőt, az előtte álló kopasz férfi fejét használta állványként, a hajléktalanok is szájtátva bámultak, nagy szatyraikkal a kezükben időnként kommentálták, mit láttak. A legtalálóbb az volt, amikor az orosz énekesnőt Vinnyogovinának minősítették. Miniben, körömcipőben állt egy húsos combú nőimitátor, körbepillogatott, s gyakran igazgatta a melltartó pántját. És persze apák álltak nyakukban kisgyerekkel, anyák fogták ölükben az álmos csimotákat, könyvtárosok, énektanárok, nyugdíjasok… Idős bácsik csücsültek horgászszékeken, sámlin… Felcsillantak a szemek, széles mosolyok születtek a ráadás-operettbetét közben – mi meg – mondjuk fiatalabbak - azon röhögtünk, milyen viccesen hangzik az Emlékszel még spanyolos kiejtéssel. A Csárdáskirálynőből ismerős Edvin és Szilvia kettőse: "Emlékszel még... szép volt, de szép". Ennyit a nemzetközi énekesgárda is elő tudott adni magyarul. Domingo fia II. János Pál egy versét is megzenésítette, úgy hangzott, kb. mint egy hollywood-i szabadságharcos történet musicalfilm-változatának stáblistája alatt a zene… A Besame, besame mucho hallatán az jutott eszembe, ágyúval verébre… A műsorban szépen szólalt meg az áriák zöme: Bizet, Delibes, Donizetti, Mascagni, Massenet, Mozart, Verdi… de csak a zenei közhelyekre tudott oldódni a közönség zöme. A drámai feszültség az előadók arcán - az óriási kivetítőn - inkább röhejt váltott ki a közönségből, mintsem segítette volna a művek élvezetét. Mert ez csak mű-élvezet volt. Az operákból kihasított áriák a nem „komolyzenefogyasztó” közönség számára még így is túlságosan hosszadalmasak. Az operajátszás díszlet, színházi kulisszák, s tárgyi tudás, a darab ismerete nélkül, mit sem ér. Olyan, mint egy kommersz bonbon tölteléke: önmagában, túl édes, ragacsos kulimász.

 

Pécsett a rendszerváltás óta egyre inkább népünnepélyek irányába halad a kultúraközvetítés, csodálkoztam is, hogy elmaradt az ökör-, és malacsütés… De a népünnepély jelleg nem. Úgy tűnik, bár egyre nagyobb ütemben megindult az építkezés Pécsett, az Európai Kulturális Főváros programsorozat 2010-ben ezt fogja jelenteni – mivel garantáltan csak a közterek felújítása készül el. Az Operalia gálájaának közönségsikere az első egyértelmű pozitív jelzés Pécsről EKF témában. Örömteli, hogy egy 68 éves világsztár „ingyen” lép fel Pécs központjában. A gálaest költségvetése 80 millió forint (nem sokon hiányzott, hogy elmaradjon), az összeg egy-egy negyedét egy pénzintézet, egy mobilszolgáltató, továbbá a pécsi önkormányzat adta össze, a hiányzó 20 milliót a Pécs2010 Menedzsmentközponttól és kisebb céges szponzoroktól gyűjtötték be. Tehát csak a fele volt közpénz. Örömteli hogy ott ücsörög, ácsorog negyed 12-ig egy kisvárosnyi ember, amelyek közül a nagyja csak egy projektor képét látta a színpad hátulján. Még tapsoltak, éljeneztek egy sztárt, s az énekeseket, de talán egy kicsit a Pannon Filharmonikusokat, és a fiatal, amerikai karmestert, Israel Gursky-t. Mégis ez az est Domingoé volt. Bókolt a nőknek, megsimogatta a fiatal énekesek hátát, gesztusai voltak a zenészekhez, a végén kiintegetett a kivetítő közönségének... Mókás volt, amikor karmesternek képzelte magát, a zenekar tagjai fel sem néztek a kottából, ő meg derékból, izomból vezényelt, mámorosan énekelte magának a dallamot az öltönyében. A közönség mindenre vevő volt. Örülni szerettek volna, hát visítva örültek a legapróbb emberi gesztusnak. De vajon ez lenne a közönség kinevelése? Ettől fognak megindulni az újabb tömegek a komolyzenei koncertekre? Ettől nő a Pécsett eltöltött vendégéjszakák száma? Milyen hatása marad a koncertnek? A celebként, rocksztárként kezelt Domingo hivatalos formában is megkapta a felkérést koncert végén, hogy legyen Pécs arca az EKF idején. Miért is ő? Anno EKF címén Magyarország kulturális decentralizálásának lehetőségét hirdette az egyik pályázatíró (már rég elküldték a stábból), nekem is felcsillant a szemem. Nos, Domingo a tökéletes decentralizáció! Ha a gála szervezői a közönséget szerették volna kiszolgálni, akkor ezt a 80 milliót egy teljes operett és musicalgálára kellett volna elkölteni. Az az egyszeri opera-esztrád bár a pécsiek közös élményévé lett, semmit nem hagyott maga mögött. Szükséges egy ilyen rendezvény, s tudom, nem összevethető, de az esztrádműsor és az Operalia költségvetéséből bőven futotta volna az épülő hangversenyteremből – takarékossági okok miatt - kihagyott orgona építésére.

[ Balogh Robert ] 2009-08-12 23:46:00