Ördögkatlan - És Cseh Tamás
Barangolásaim 2009. augusztus 7-én
Pécsett és környékén építkeznek. A belvárosban földhányások, a városon túl autópálya-építés. Eltaposott sünöket látok a kocsiból az út szélén, nem túl nagy forgalom. Ördögkatlan fesztivál másodjára. Az ötlet ismerős, a Művészetek Völgye évek óta halódik, szép falvak Baranyában is vannak, kialakult már a fesztiváljáró közönségréteg…
Nagyharsányban felvettem a jegyet, átsiettünk Palkonyára, illetve siettünk volna. Nem volt túlságosan kitáblázva az út, jobban mondva egyáltalán nem. Csak egyszer tévedtünk el. Pincesorok között haladunk, Villány elképesztő, Villánykövesd is szép, valóságosabb, mint Villány. Palkonya tavaly Európa Kulturális Faluja volt, tényleg gyönyörű. A Bárka Mulatság előadására már nem fértünk be a faluházba, a kiszűrődő hangjáték rövid élvezete után sétáltunk egyet. Gondozott fű, szép házak. Ennyi boldogan alélt állatot régen láttam. Fűben, kerítésen alvó, ablakpárkányon sütkérező macskák, a semmibe révedő kutyák, kertvégében legelésző házi őz, kapirgáló tyúkok, a templomtornyon, villanyoszlopon gólyafészek strázsáló kölökgólyával, a temetőben meghagyták a kidőlt, olvashatatlanná mállott régi sváb sírköveket, körötte gondozott a fű...

A palkonyai templomtorony kölökgólyája
 
Ábrándozás a gangon
 
Páros macskaálom
 
Palkonyai kertiőz
 
Papa-mama-gyerekek
 
A figyelmes kölyökgólya
 
Macska? Rongy?
 
Régi sváb sírok -I.
 
Régi sváb sírok -II.
 

Vissza Nagyharsány felé megálltunk a tulajdonképpeni Ördögkatlanban, az egykori kőbányát elfoglalták a szobrok, de most nem mehettem oda Keserü Ilona hullámaihoz, és hiába a naplemente túlzó barokkja, a fogyóba fordult telihold vöröse… Mert még odaértünk Tóth Krisztina – költő, Dévényi Ádám – dalszerző, szövegíró, énekes estjére, Háy János beszélgetett velük. Tóth Krisztina épp a lassúságról beszélt. Hogy nem szereti, ahogy ma mindent siettetnek. Nyelvvizsgát, diplomát, bármit. Ő szereti a lassúságot. A gyerekét sem sürgeti. Arról is beszélt, hogy nem ír sokat, néha félévig is szünetet tart… Az alkotásról folyt a szó, nagy szavak, lózungok nélkül. Háy János és Dévényi Ádám is természetes volt. Nem is ment volna másképp. Nem messze tőlem egy nyurga vizslakamasz kapott egy bordacsontot, élvezettel rágcsálta, így nyugton tudott maradni. A szúnyogok itt is csíptek. Egyre jobban. Tóth Kriszta végül felolvasta a Letölthető csengőhangok című versét és a Kutyát. Az előbbi iróniájával, az utóbbi a fájdalmasságával hatott. Dévényi Ádám is játszott egy számot búcsúzásképp. A szúnyogok növekvő serege elégségesnek bizonyult arra, hogy elűzzön a Finita la Commedia alkotócsoport: Woyzeck-koncert-je elől.

Háy János, Tóth Krisztina, Dévényi Ádám
 

Ücsörögtünk a nagyharsányi faluközpontban, büféssátrak, borkimérések, és még a kisbolt is nyitva volt éjjel. Az árak barátságosak, a hangulat is. A helyiek és a vendégek ugyan nem nagyon keveredtek, csak elücsörögtek egymás mellett az asztaloknál.

Fél 11-re volt kiírva a 30Y. Végigcaplattunk sportpályán, újabb büfék, sátrak… Csúszik a koncert, ahogy minden csúszik. Tegnap a Quimby-n többen voltak – én a mesekönyvem korrektúráztam. Aztán elkezdődött a koncert, előzenekar szerencsére nem volt, rögtön a 30Y. A hangosítás elég ócskán szólt, néha metálkoncerteket idézően torzított a hangzás. Le is álltak kicsit, magyarázták, hogy az áramerősség alacsony. Aztán beindult a pörgés, a lányok táncoltak, tinik ugráltak, járkált egy kis fekete kutya az emberek közt, engem vagy háromszor is megszaglászott. A slágereket együtt énekelte a közönség, a hangulat családiassá vált, nemhiába van közel Pécs, a zenekar onnan való. A nagy beindulások között felhangzott egy fél Cseh Tamás dal. „Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza…” Gondoltam kiszaladt, van ez így néha, hogy kijönnek az emberből sorok. Aztán jöttek a slágerek:

„Csinálj olyat, hogy másnap szégyeld,
hogy vele kefélsz és más nevével ébredsz
és ha kérdezi másnap, hogy ki az a nő, kussolj simán.”

Már kezdett elég lenni a jóból, elszállingóztak sorra az emberek. Éreztem, hogy közelgett már az utolsó szám. Beck Zoltán röviden beszélt, néha a sírással küzdött. Hogy öt órakor kapott egy telefont, elcsukló hangon közölték vele: meghalt Cseh Tamás. Előadott a zenekar egy olyan számot, amit egy őszi közös fellépésre készítettek. Közben a fiatalabb nézők között többen azt kérdezték: Ki az a Cseh Tamás? Gyúltak az öngyújtók, és leállt a nézőtéri tombolás. A szám végén Bérczes László és Kiss Mónika jött fel a színpadra. Egy kis csendet kértek. Bérczes idézett egy sort Cseh Tamásnak – Törőcsik Mari mellett az Ördögkatlan védnöke - megnyitóra írott leveléből:

"Az élet káprázat."

Egy kis csend után minden ment tovább.

[ Balogh Robert ] 2009-08-08 12:57:00