Vajda Lajos (1908-1941) kiállítás
Magyar Nemzeti Galéria
Vajda Lajos (fotó) kiállítását az Erdész Galéria kezdeményezte és társrendezőként vett részt az anyag gyűjtésében. A XX. század kiemelkedő jelentőségű életművének kiállításával, a művész munkáinak eddigi legteljesebb tárlatát megvalósító, és ami legalább ennyire fontos: az alkotói ouvre értő bemutatását vállalta. Egyben jelzi a szentendrei avantgarde törekvések kezdetét.
A mintegy 250 kiállított műtárgy törzsanyaga a szentendrei Ferenczy Múzeum és a Vajda Lajos Múzeumból van, de válogattak a vidéki múzeumok anyagából és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből. A kiállítási anyag felét hazai és külföldi magángyűjteményekből (Svájc, Németország, USA) kapták. Vajda Lajos munkáiból még nem volt olyan teljes életmű-kiállítás, mint ez.
A 30 évvel ezelőtti első retrospektív kiállítás óta több generáció felnőtt és kevesen ismerik ezt a Csontváryhoz, Rippl-Rónaihoz mérhető életművet. Vajda Lajos nagyon rövid ideig, 1908-1941-ig élt és ez alatt eljutott az útkereséstől a művészi hitvallás megtalálásáig és a történelmi körülmények okán bekövetkezett kiábrándulásig. Pataki Gábor a kiállítás kurátora szerint Vajda élete európai szintű választ ad arra, hogy mi történik, amikor egy művésznek nincs közönsége. Ezért van, hogy a jelenlegi kiállításon 30-40 olyan mű szerepel, amelyet most láthatunk először. Az életmű nagy része sokáig Vajda Júlia, a művész felesége tulajdonában volt, mert nem volt iránta érdeklődés.

Szörny kék térben
 
Maszk holddal
 
Pataki Gábor művészettörténész az anyagot és a kiállítás szerkezetét XI részre osztotta. Vajda Lajos alkotói szándékának, élethelyzetének és művészi törekvésének megfelelően építette fel a kiállítás gerincét. Tárlatvezetése szakszerűen mutatta be az életmű darabjait és kapcsolódását.
Az ifjúkori szerbiai tartózkodás után, a csonttuberkulózison átesett, többször operált fiatalember 15-17 évesen már mindent tud az ábrázolásról, korai műveiben Derkovits, Aba-Novák tökéletes adaptációját adja. A főiskolán kitűnő tanárai Vaszary János és Csók István.

Szentendrei házak feszülettel
 
Lebegő házak
 
Vajda Lajos reprodukciók alapján akkoriban konstruktivista műveket rajzol, érdekli a szovjet avantgarde, képző,-és filmművészet. Ismeri a nemzetközi avantgarde törekvéseket, baloldali érzelmű, de nem politizál és nem volt kommunista. Mégis kirúgták a főiskoláról, ahol a konzervativizmus uralkodott.
1930-34 között Párizsban élt, nagyon szerény körülmények között. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Nem volt pénze festékre. Rajzolt és montázsokat készített. Mindig filmezni szeretett volna, de még fényképezőgépe sem volt soha. Montázsain, melyek az akkori újságok fotóiból és a legrosszabb minőségű papírokból készültek, és a szegényeket, megalázottakat ábrázolta.

Ősnövényzet
 
Ezüst gnóm
 
1934-től ismét itthon nagyon érdekes csendéletek kerülnek ki a keze alól, amit úgy jellemezhetünk, hogy „rálátás távoli magasból“. Egyes motívumok és a klasszikus perspektíva eltolásával kísérletezik. Szentendrén kezdett el parasztházakat rajzolni, népi motívumokat gyűjteni. Kornissal 1935-ben a népi építészet pusztulása előtti pillanatokat örökítik meg a bartóki modell alapján. Céljuk a tradíció és a modernség együttgondolásával valami új felépítése. A házak metszeteit ellentétes képsíkokkal transzparens módon egymásra másolja, nagyon érdekes, furcsa térszerkezeteket teremt. Egymásra montírozza a világ szeleteit és ebből a szentendrei világból kiindulva felépít egy koherens világképet.

Felmutat ikonos önarckép
 
A bizánci művészet felé fordul és többé nem szignálja képeit. Úgy akar névtelenül dolgozni, mint a középkori kolostorok papjai. Vajda olvasott, művelt ember volt, saját filozófiával és gondolatokkal. Az egymásra rajzolt arcképek ikonos pasztellhatásúak, különösen szép a „Felmutató“ című ikonos önarcképe, amely a kiállítás egyik főműve és a legjobb példa arra, hogy az ikon az individuális én és az Isten közötti kapcsolat tárgyiasulása. De jöttek a hírek a sztálini perekről és tudta, hogy ezután a legsötétebb reakció következik. Kornissal a munkakapcsolata elromlik, majd megszakad, és végérvényesen egyedül marad. Nem rajzolja már Szentendrét sem, lemond a közösségi ideálról.
Ekkor rajzolja maszk-sorozatát mely saját szorongásait, kiúttalanságát mutatja. Megfesti az „Északi táj“ című kisméretű remekművét és ekkor már végképp ember nélküli világot ábrázol.
A betegség és az egzisztenciális problémák siettették közeledő halálát.

Vízparti házak
 
Vajda Lajos életműve érdeklődés hiányában kevesek által volt ismert, de a művész 1972-ben már az akkori fiatal szentendrei művészek példaképe volt. Akkor alapították, és azóta működik a Vajda Lajos Stúdió, amely önálló törekvések, a szokásostól eltérő alkotói utak képviselői számára ad együttgondolkodási, bemutatkozási lehetőséget.
A kiállításhoz megjelent katalógus nem pótolja egy, a teljes életművet kutató és feldolgozó nagy katalógus, esetleg könyv megjelentetését. Átfogó, tudományos munkát érdemel az életmű.

A Magyar Évad keretében 2009. május 17-én Washingtonban más művészekkel együtt mutatják be a Vajda életmű egy részét és ugyanabban az évben ősszel Amszterdamban retrospektív kiállítást rendeznek munkáiból.

A Budavári Palota C épületében 2009. február 22.-ig látható a kiállítás.

[ Angyal Mária ] 2008-12-16 09:02:00