Kortárs Koreográfusok Estje X.
Klasszikus képzettség, lenyűgöző tánctudás, kortárs balett szemlélet, pontos koreográfia, a mozdulatok jelképszerűsége, a dekoratívitás spontán vállalása, a lét dimenzióinak pontos megfogalmazása – ezek jutottak eszünkbe sétálva a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány Studió Együttesének jubileumi estjéről keresztül a Budai Váron.
 
A Nemzeti Táncszínház közönsége hétfőn (október 20-án) telt házzal várta a Magyar Nemzeti Balett Alapítvány Studió Együttesének tizedik jubileumi bemutatóját. Az érdeklődést és a várakozást több dolog előzte meg. A bemutató előtt néhány nappal a Thália Színházban még táncolták a korábbi Kortárs Koreográfusok Estje (IX) programját, amelyet 2007. május 26-án még az Erkel Színházban mutattak be . Ezt a “Kortárs Csillagaink – Lépésről lépésre” című estet többször is műsorára tűzte az Magyar Állami Operaház a Thália Színházban, utoljára közvetlenül az új premier előtt. Felejthetetlen koreográfiák és táncos teljesítmények tették emlékezetessé ezt az előadást is. ( “Hommáge á Paul Klee – Merlo p.Andrea, a Point – Bajári Levente, a Boccherini sonáták - Fodor Zoltán koreográfiája és az összes többi mind felejthetetlen élményt jelentett.) Akik látták ezt a produkciót tudták, hogy a folytatás is minimum izgalmas lesz. Ez előzte meg a jubileumi előadás előtti várakozást. A Kortárs Koreográfusok Estje X. és a csend után feltörő taps ritkán megélhető katarzist és tomboló sikert hozott a koreográfusok és a táncosok és a nézők számára is. Az együttes a szűkebb szakma és a kortárs művészet iránt érdeklődő és nyitott közönség számára is élményt adott.

 
 
A Magyar Nemzeti Balett Alapítvány 1998-ban hozta létre a Stúdió Együttest, kísérleti jelleggel. ifj. Harangozó Gyula és Egerházi Attila voltak a kezdeményezők és az volt a céljuk, hogy az Operaházban véleményük szerint hiányzó koreográfusi műhelymunka elinduljon. Az elmúlt tíz év során számos új alkotás született miközben felnőtt egy fiatal koreográfus generáció akik az operaház táncosaival együtt dolgozva megújították, megfiatalították a Nemzeti Balett korábbi személetét. Megtalálták, mert megkeresték azt a kortárs szellemiséget, amely az életből, a művészetből áradt. A kortárs művészetnek éppen az a feladata – legyen az képzőművészet, előadó-művészet, zene, tánc –, hogy reagáljon az élet változásaira, közvetítse az arra jellemző életérzést. Megfogalmazták egyéni mondanivalójukat és miközben a legújabb kortárs kifejezési formákat keresték, megtalálták a saját hangjukat, a saját mozdulataikat, a saját kortárs táncnyelvüket. Az együttes tagjai - a Magyar Nemzeti Balett szólistái és táncosai - számára klasszikus képzettségük és a tánc új megközelítése, a formák feszítő ereje, a mozdulatok jelképszerűsége s ezek ötvözése nyilvánvaló örömöt és felszabadult alkotókedvet jelentett.

 
 
A valamikor kísérletezésnek indult „Kortárs Koreográfus Est” a mostani tizedik, jubileumi előadáson az új alkotások mellett az elmúlt 10 év legnépszerűbb és legsikeresebb munkáit is műsorára tűzte. A koreográfiákat Bajári Levente, Fodor Zoltán, Jurányi Patrick, Lukács András, Merlo P. Andrea, Csonka Roland, Venekei Marianna és Kun Attila jegyzik. Nyolc fiatal koreográfus, nyolc művészi attitűd. Összehasonlíthatatlanok – minden alkotói világ más. A táncosok: Bacskai Ildikó, Gyarmati Zsófia, Gáspár Orsolya, Pazár Krisztina, Bajári Levente, Kozmér Alexandra, Deák Dóra, Komarov Alexander, Szirb György, Fodor Dániel, Csonka Roland, Feicht Zoltán, Szala Patrik, Szűcs Márton, Boros Ildikó, Horváth Adrienn, Szekeres Adrienne, Gikovszki Sznezsana, Medvecz József, Riedl Ágnes, Pap Adrienne, Katona Bálint a koreográfiának megfelelően bármit meg tudott oldani.

 
 
A jó klasszikus és kortárs zeneművek kiválasztásával az elvont és konkrét témák koreografálása örömteli feladat volt. Csak néhány példa. Emlékezés a tragikusan elvesztett ifj. Nagy Zoltán előtt a betegség, a harc, a halál drámai megidézése, lírai tisztelgés a modern amerikai tánc nagy egyénisége Martha Graham előtt, a 2006-ban bemutatott, óraműpontos Éjjeli Metamorfózis (Métamorphoses Nocturnes) mostani második része Ligeti György első vonósnégyesére táncos és zenei élmény volt. Éppen az az együttes egyik érdeme, hogy az egyéni teljesítmények mögött az együttgondolkodás hozta az eredményeket. A hazai közönség először ezen az esten találkozhatott Bajári Levente új koreográfiájával a Way of Words –al is, amelyet Pazár Krisztinával táncolt a napokban a Donyecki Balettsztárok Fesztiválján ahol nagy sikert aratott - szervezői különdíjat kapott.

[ Angyal Mária ] 2008-10-21 06:02:00