Befejeződött a DESZKA 2008
Az Ady Endre Gimnázium diákzsűrijének eredményhirdetésével véget ért a DESZKA Kortárs Drámák Fesztiválja Debrecenben. A három helyszínen közel húsz kortárs színházi előadást mutattak be az ország különböző színházai. A végig telt házzal zajló eseménynek második alkalommal volt helyszíne a Csokonai Színház, ahol végleges otthonra talált.
Kiss Csaba író, a DESZKA egyik ötletgazdája, a folyamatszerűséget hangsúlyozva elmondta: modellértékű, ahogyan egymásra épülő stációkból kifejlődött a mai drámairodalom önigazgató rendszere, s ahogyan ezt a struktúrát integrálta a kulturális kormányzat. Amint eddig tették, felkarolják a jövőben is a Katona József-, illetve a Weöres Sándor-pályázatot, s nem áll szándékukban sorsára hagyni a Deszka Fesztivált sem, amit a rendezési költségek megosztása is mutat (1/5 részt Csokonai Színház, a többit OKM és Debrecen városa állta). A „műhelyfesztivál” azért kerülhetett Debrecenbe, mert a Csokonai Színház régtől fogva kiemelt szerepet szán a kortárs magyar drámának. A Deszka, a négy éve tartó folyamatban, a közönségét keresve, biztos otthonra talált. Az alkalmi házigazdák kezdetben félénkek voltak, de fontos állomást jelentett a soproni „nulladik” fesztivál, majd az egri összejövetel is. Utóbbin, 2006 tavaszán, a Gárdonyi Géza Színház padlásterében, a szakmai beszélgetéseknek hajlékot nyújtó próbateremben jelentették be: 2007-től kezdődően, a debreceni Csokonai Színház lesz a házigazdája a Kortárs Magyar Drámafesztiválnak.

 
A hazai kortárs drámaíráson túl a beszélgetések során betekintést nyerhettek az érdeklődők Európa más országainak - a román, az orosz és a lengyel - kortárs drámaírói törekvéseibe. A fesztivál vendége volt a Francia Drámaírók Szövetségének koordinátora Jacques le Ny.
A határon túli színjátszást a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház képviselte Zalán Tibor Katonák, katonák című művével, amelyet Pinczés István rendezett. A Nagy András vezette kerekasztal-beszélgetésen, Hatházi András, Láng Zsolt, Verebes Ernő, Brestyánszky B. Rozi és Visky Adrás - munkáit vitatták meg.

A DESZKA nem díjazásos fesztivál, viszont a drámatagozatáról híres Debreceni Ady Gimnázium diákjai felkérésre, értékelték a DESZKÁ-n megismert drámaszövegeket.

Az Ady-zsűri záróbeszéde

Szeretettel köszöntünk mindenkit a Deszka fesztivál záró estéjén. Szeretnénk köszönetet mondani az Ady-zsűri nevében a fesztivál szervezőinek és résztvevőinek azért, hogy itt lehettünk ezen a fontos eseményen, és nem utolsó sorban azért, hogy ránk bízták azt a felelősségteljes feladatot, hogy mi értékelhetjük, díjazhatjuk a drámákat. Tehát nem az előadásokat, hanem az írott szövegeket. Nem klasszikus kritikusi drámaelemzéseket vártak tőlünk, hanem benyomásokat, reflexiókat, a saját korosztályunk véleményét.

A tavalyi munkánk gyűjteményes kivonata a kritikai lapok 2007-es szeptemberi számában helyet kapott, melyet ezúton is köszönünk. Számunkra a legtermékenyebb munkafolyamatok az elemzések, viták voltak. Képtelenség leírni mindazokat az érveket, ellenérveket, jóízű szellemi csatákat, melyek során elemeztük a darabokat.

Több probléma is felmerült bennünk, amelyeket megfogalmaztunk és leírtunk az értékeléseinkben. Ezek közül sorolom föl a legfontosabbakat: először a színházzal és a drámákkal kapcsolatban, majd pedig a bennünk, nézőkben, olvasókban felmerült kérdéseket. Hogyan értelmezi, hogyan képes befogadni a kortárs drámát a fiatal generáció? Milyen problémák foglalkoztatnak minket is, és milyen utakon találhatnak ezek hozzánk? Fontos-e a kortárs drámaírás, és a színház számára, hogy egy olyan színház-szerető fiatal réteget neveljen ki, amely fontos visszajelzéseket adhat és egyáltalán rendszeres színházi nézővé válhat? A média és az internet világában milyen esélyei maradnak hazánkban a merev és elavult színházi intézménynek?

Tulajdonképpen mi a színház feladata 2008-ban? Milyen összetételű a közönség? A felső tízezer sznobjain, az értelmiségen és magán a szakmán kívül, azt gondoljuk, mások is vágynak a rendszeres színházba járásra. Talál-e az olvasó, vagy a néző igazi szellemi táplálékot, kikapcsolódást, megnyugvást? Van-e visszacsatolás, ami a legfontosabb minden művészetben? Törekedik-e a színház katarzisra?
Nagyon érdekes, és meglátásunk szerint feszült a színház és a drámaírás kapcsolata. Tud, tudhat, képes a kortárs drámaírás olyan darabokat teremteni, amelyek minden szempontból kielégítők lehetnek a színházi intézmény, a nézők és az irodalom számára? Nem öntörvényű, és öncélú a drámaírás akkor, ha nem foglalkozik a visszajelzés fontosságával? A legtöbb drámában az emberi, és a társadalmi negatívumok voltak a leghangsúlyozottabbak. Szeretnénk kiemelni néhány fogalmat, és jelenséget a szövegekből, ami kiváló tükröt fordíthat az alkotók és a fesztivál felé.

Az egyik legfontosabb a nyelv, de sajnos, kevés drámai szöveg tartja fontosnak ennek szépségét és ápolását. Ritka az olyan mű, amely magas nyelvi esztétikumot képvisel, és választékos irodalmi nyelven szólal meg. A következők a szexualitással összefüggő jelenségek úgy, mint a kapcsolatok kihűlése, az elidegenedés, a mentális defektusok, a homoszexualitás, a perverzió, a nimfománia. A közösséggel kapcsolatos jelenségek, mint a család széthullása, a közösség megszűnése, a demokrácia hibái, és játékai, a bűnözés, az erőszak, az agresszió, a gyilkosság, a hataloméhség, a megalázás, a kiszolgáltatottság, a pénz hatalma, a nyers, passzív léha életek.

Továbbá a médiával és a kultúra széthullásával kapcsolatos jelenségek, mint az értékek megkérdőjelezése, a minták megszűnése, a gyökértelenség, csírátlanság, és a médiaszenny befolyása. A drámákban az elhangzott gondokkal kapcsolatban csupán kérdéseket tettek fel az írók, amelyek javarészt megválaszolatlanok maradtak.

A szövegekben tettenérhető pozitívumok, úgymint: a tanítás szándéka, a nem fanyar, de egészséges humor, az univerzális értékek, az igazságok megvizsgálása, árnyalt és érdekes jellemek, a mese. Mindezekkel elvétve, nagyon ritkán találkozhattunk, pedig talán ezek lennének a legfontosabbak a mai világ eleve aljas, és gyarló közegében. Színházi nyelvek, attitűdök, drámai szövegek, kérdések, gondok sokaságával találkoztunk a drámákat olvasva. A beszélgetések számos információval szolgáltak a színházi jelrendszerek megértéséhez. Örömmel tapasztaltuk, hogy a kortárs színházi törekvések és kifejezésmódok, újítások, kísérletezések, az idézőjelben hagyományos színházi rendezések, és textusok mellett mennyire ötletesek, frissek, és üdék.

Külön kiemelhető a színház önmagára-utalásának, izgalmas ugyanakkor néha elszomorító, degradáló kísérletei. Ez a posztmodern-jelenség, az önreflexió szinte mindenhol jelen van a kortárs tendenciákban. Két éve már, hogy Debrecen egy friss, modern és nyitott felfogású színházzal és ezzel a fesztivállal büszkélkedhet. Köszönjük, hogy itt lehettünk, és mi értékelhettük a kortárs drámák színe-javát. Reméljük, munkánk hasznos volt, és fontos diskurzusokat indít majd el. Köszönjük a figyelmet!

Az Ady-zsűri okleveleket és díjakat adott át:

Forgács-díj: A legjobb humoros pillanat
Szabó Réka: Alibi

Fűzfa-díj: A legigazibb mese
Bagossy László: A sötétben látó tündér

Fababa-díj: A legtökéletesebb játék
Szilágyi Andor: Leánder és Lenszirom

Ugródeszka-díj: A legabszurdabb nézőpont
Vinnai András- Bodó Viktor: Fotel

Képkeret-díj: A legjobb monológ
Pozsgai Zsolt: Lisolette és a május
Sediánszky Nóra: Jászai

Deszka-díjat kaptak:
Intarzia-díj: A legárnyaltabban megírt női karakter
Vajda István: Pedig én jó anya voltam

Fametszet-díj: A legárnyaltabban megírt férfi karakter
Móricz Zsigmond- Vidnyánszky Attila: Úri Muri: Szakhmáry Zoltán

Fafaragó-díj: A legnemesebb drámai szöveg
Szabó Magda: A macskák szerdája

Mestergerenda-díj: A legpontosabb társadalmi kritika
Tar Sándor: Túlélési gyakorlatok

Palackposta-díj: Aktualitásában legpontosabb korfestés
Garaczi László: Plazma
Térey János: Asztalizene

Hársfa-díj: A legköltőibb szöveg
Szakonyi Károly- Gyurkovics Tibor: Szeretők

Kereplő-díj: A legjobb dialógusok
Kornis Mihály: Körmagyar

Szálka-díj: A legfeszesebb konfliktus
Zalán Tibor: Katonák, katonák

Évgyűrű-díj: Történelmi dokumentumok legjobb dramatizálása
Fodor Géza-Lengyel György-Zsámbéki Gábor: Notóriusok

Totemoszlop-díj: A legjobb dráma
Spiró György: Árpádház

Aranypenna-díj: Legjobb adaptáció
Kiss Csaba: Veszedelmes viszonyok

Az Ady-zsűri értékelései

A házigazda Csokonai Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila záróbeszédében elmondta, szeretné, ha jövő évben több külföldi társulat is részt vehetne Debrecen színházi fesztiválján.

[ Kadelka László ] 2008-02-26 07:02:00