| Győri Balett - interjú Kiss Jánossal |
 |
|
 |
|
Amikor a katarzis születik
|
– A Győri Balett útja?
– Az egész egy mesebeli történet. 1978-ban a mi balettintézeti évfolyamunk együtt szeretett volna maradni, hiszen kilenc éven keresztül reggeltől estig együtt küzdöttünk. Lőrincz György mesterünk a táncon túl új szellemiséget is tanított nekünk. Ő hozta be az Operaházba Béjart, ami óriási áttörés volt, és amikor megláttuk, azt mondtuk, hogy mi ilyet szeretnénk táncolni. Ott ismertük meg Markó Ivánt, és felkértük, hogy legyen a vezetőnk. Megnyerünk magunknak mindenkit ahhoz, hogy leköltözhessünk az akkor elkészülő Győri Kisfaludy Színházba. 1979. november 1-én az első bemutatóval megszületett a Győri Balett. Külföldön úgy néztek ránk, mint a vasfüggöny mögül jövő kelet-európai csodára. 1991-ben Markó Iván elhagyta a társulatot. A család családfő nélkül maradt, és erre senki nem volt felkészülve. Teljesen mezítelenek voltunk, mert a darabokat nem játszhattuk többé. Mindent újra kellett kezdeni és megint a csoda segített: a pápa magyarországi látogatása alkalmából a Püspöki Kar felkért minket egy bemutatóra. Így készült el a Szent Margit legenda a pápa tiszteletére, amit százezer ember látott akkor. Lassan kialakítottunk egy repertoárt, és ismét utaztunk a nagyvilágban. Sokan azért szeretik a Győri Balettet, mert a színpadon hús-vér férfiak és nők vannak. A társulat sugárzási erejét, elementaritását mindenhol kiemelik. Ennek oka az, hogy a táncosok emberként is nagyszerűek. Az együttes fele a saját iskolánk növendéke volt. Mindez annak a kohéziós erőnek és életben maradási törekvésnek köszönhető, ami mindvégig megmaradt a társulatban. Bizonyítási vágy hajt minden áldott nap. Az álom tehát folytatódik, és remélem, hogy nem kell egyhamar felébredni belőle.
– Mi az a különös, amit szeretnének kifejezni a táncaikkal?
– A tánc még a nyelv kialakulása előtt megszületett, mert a legalapvetőbb dolgok, az érzelmek pontosan kifejezhetők vele. Szóval lehet hazudni, de testtel nagyon nehéz, mert a tánc, a mozgás minden ember számára ugyanazt jelenti. Az életet szeretnénk bemutatni, a múltunkat, a történelmünket, a szerelmünket, a kínjainkat és örömeinket. Ez minden darabban benne van, csak a nyelvezet változik, a koreográfia. Érdekes, hogy esztéták szerint a Győri Balett stílusa, szellemisége megmaradt, annak ellenére, hogy Iván távozott. Az előadóművészetek közül a legkegyetlenebb sorsú műfaj a táncművészet, hiszen a táncszínpad a fiatal testet igényli. Gyerekkorban kezdjük megzabolázni a testünket, és úgy negyven éves korunkig táncolhatunk. Azután már öregnek számítunk. Érthető hát, hogy most, éppen most, fiatal erővel szeretnénk örömet szerezni.
Az új évezredben még jobban felértékelődik a táncművészet jelentősége. A modern balett forrása a színházművészettől átvett forradalmiság volt. Most megfordulni látszik e folyamat és a színház táplálkozik a táncművészetből: a mozgás óriási szerepet kap a világon mindenhol, a magasművészet darabjaiban is. A mi gyökereink a magyar néptánckultúrából, a folklór formanyelvéből erednek. A néptáncban meglévő erő és formanyelvezet újra fontos lett. Ez az egymásból való táplálkozás csodálatos a társművészetek között, még ha amúgy van is széthúzás. Az elvárások növekedésével persze egy kicsit mindannyian beszűkülünk a saját művészetünkbe.
– Mit szeretnének átadni az iskola növendékeinek és mit a közönségnek?
– Nagyon fontos az iskolateremtés és a nevelés. Táncosokat kell adni az országnak és a világnak. Ha ezt feladnánk, akkor a saját művészeti águnk továbbéléséről mondanánk le. Ahhoz fogható dolog nincs, mint amikor a katarzis megszületik a színpadon. Közös hitünk van az emberben, az életben, ebben a nagyon huzatos Kelet-Európában, ahol élünk és élni akarunk, a jövőnkben, az együttesben, a tisztességes munkával szerzett eredményekben és a függetlenségben. A művészetnek ugyanis mindig a politika fölött kell állnia, mert csak akkor tud meríteni belőle az emberiség.
Az Európai Unióhoz való kapcsolódás küszöbén nekünk kulturálisan nem kell felzárkóznunk Európához, mert a magyar kultúra és tudomány egyetemes. Ezt világosan kell tudnunk, éreznünk és éreztetnünk minden mozdulatunkkal. Kultúránk külföldi bemutatása óriási szolgálat az országnak. Örülnünk kell mindannak az értéknek, amit felhalmozott e nép, és ápolni kell azt, mert nagyon illékony ez az örökség.
Gubcsi Anikó
|
|
|
|
együttesek stílus szerint
